Szombat este még jókedv, nevetés, szalonnasütés volt a barátainknál. Csak ültünk a kertben, hallgattuk a tücsköket, és a fröccsök mellett kibeszéltük az élet nagy dolgait. Az ilyen esték mindig feltöltenek. Aztán jött a vasárnap reggel.
Ahogy felkeltem, éreztem, hogy valami nincs rendben – a sarkam ismét kirepedt. Régóta küzdök ezzel a bőrkeményedéses problémával, főleg nyáron, amikor szandálban jár az ember, és jobban igénybe veszi a lábát.
Most sem vártam csodára – elővettem a házi praktikáimat. Először finoman lereszeltem a sarkamat habkővel, aztán egy olívaolajos, vattás pakolást tettem rá. Átöleltem egy fóliával, majd pamutzoknit húztam. Pár óra pihentetés után már sokkal jobban nézett ki, de tudom, ez nem egy egyszeri megoldás. Türelem és rendszeres ápolás kell hozzá.
Azt hiszem, erről is szól a nyár: nemcsak a virágokat kell locsolni, hanem önmagunkat is ápolni – kívül-belül. És néha ez csak annyit jelent, hogy szeretettel fordulunk a saját lábunk felé.
Leave a Reply