Bevezető – Gerlai kastély
Békéscsaba Gerla városrészében áll a Wenckheim család egykori büszkesége, a Gerlai kastély. Bár közigazgatásilag Békéscsabához tartozik, mégis tőle kicsit távolabb, Gerlán található, távol a város nyüzsgő zajától.
A kastélyt Wenckheim Károly megrendelésére Ybl Miklós tervei alapján építették fel, és 1860-ra készült el. A romantikus stílusban megálmodott, 37 szobás épület fénykorában pompás angolkerttel, gazdag díszítésekkel és saját kápolnával rendelkezett. A nyugati szárny közepén egy kápolna is helyet kapott, amely sokáig a katolikus egyház tulajdonában volt.
A második világháború hozta el a fordulatot: 1944-ben a Wenckheim grófok elhagyták a kastélyt, amelyet előbb a helyiek, majd a szovjet katonák fosztogattak ki. A vörös hadsereg katonái fel is gyújtották az épületet, és a pusztulás ezzel nem ért véget.
A kommunista államhatalom az épületet új funkciókkal terhelte: működött benne szakmunkásképző iskola, postahivatal, sőt még körzeti megbízotti iroda is. Az átalakítások során több válaszfalat áttörtek, számos gipszből készült díszítőelemet levertek, a keskeny ablakokat pedig széles, panelházaknál megszokott nyílászárókra cserélték.
1990 óta lakatlan a kastély, és bár 2003-ban műemlékké nyilvánították, az évtizedek óta tartó elhanyagoltság miatt a rövidebbik szárny, a grófi lakrész teljesen beomlott. Több főfal is ledőlt, és mára csak az egykori cselédszárny maradt tető alatt, amely szintén romos állapotban várja a megmentést. A kastély cselédszárnya sajnos mára annyira elpusztult, hogy pontosan nem lehet megállapítani, melyik oldalon helyezkedett el. A tető egyes részei még állnak, így a következő két fotó közül valamelyik az egykori cselédszárny maradványait mutatja.
A kastély ékköve – a kápolna
A kastély legfontosabb ékköve a kápolna, amelyet a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére emeltek. A szakrális tér nemcsak a család lelki életében játszott szerepet, hanem a környék katolikus közössége számára is jelentőséggel bírt.
A kápolna 15 méter magas csúcsa egy nyitott haranglábas toronyban végződik, amelyet 1861-ben szenteltek fel. A bejárati, kétszárnyú tölgyfaajtón ma is láthatóak a finoman megmunkált tölgyfalevél-motívumok, bár az ajtót mára teljesen körbefutotta a borostyán.
Érdekesség, hogy a kastély többi részéhez képest a kápolna maradt meg a legjobb állapotban. A harang ma is gyönyörűen látható a magasban, mérete körülbelül 40 cm, és a torony büszkén őrzi a múlt emlékét.
Családi emlék
Amikor elmeséltem édesanyámnak, hogy a következő kastély, amiről írni fogok, a gerlai Wenckheim-kastély, meglepetten felkiáltott:
„Ó, kislányom, hát én ott nagyon sokszor jártam!”
Ekkor döbbentem rá, hogy erről eddig sosem mesélt nekem. Édesanyám most 80 éves, és gyermekkorát itt, Békés városában töltötte. A kiterjedt rokonság, a másod- és harmadunokatestvérek révén gyakran ellátogatott Gerlára. Szinte minden héten kijárt a kastélyhoz, ahol órákat töltöttek beszélgetéssel, vendégséggel, majd hazafelé indultak.
Édesanyám emlékei szerint a kastélyt földutak és hatalmas zöld területek vették körül. Ma már alig felismerhető a környék: utak szelik át, és teljesen más arcát mutatja, mint egykor. Ők mindig Békés felől közelítették meg, biciklivel.
Számára ezek a látogatások vidám programok voltak, mert a rokonok mindig szívesen látták őket. Most, amikor elvittem magammal a kastélyhoz – még ha csak messziről is láthattuk –, édesanyám nagyon meghatódott. Számára hatalmas élményt jelentett, hogy újra láthatta a helyet, amit gyermekkorában még fénykorában, eredeti pompájában ismert. A falak, a formák sok részletét felismerte, és hirtelen elárasztották az emlékek.
Saját élmény
A kovácsoltvas kerítésen betekintve még látszanak a kastély szép körvonalai, de a málladozó falak már azt üzenik, hogy ha senki nem segít rajta, az épület rohamosan rommá fog válni. Nincsenek már 20–30 évei hátra – sürgősen kellene valaki, aki hozzányúl, és méltóvá teszi ezt a helyet a nevéhez. Hiszem, hogy ebből a kastélyból is lehetne olyan csodát varázsolni, mint sok más, szépen felújított történelmi épületből.
Ahogy a kerítés mentén végig sétáltam, feltűnt a gondozatlan park, a sűrű bokrok és cserjék, amelyek lassan teljesen benövik a területet. A természet kezdte visszafoglalni, ami az övé: a felső szinten már növények nőttek ki a tetőből, és borostyán futotta be az épület falait. Ez a látvány egyszerre volt szomorú és magával ragadó.
Édesanyám elmesélt emlékei különösen erősen hatottak rám. Más szemmel néztem én is az épületet: el tudtam képzelni, milyen lehetett, amikor még élet volt benne, amikor a rokonok vendégeket fogadtak, a kert gondozott volt, a kastély falai pedig ragyogtak. A nagy fák és a szépen nyírt növényzet helyén ma vadon nőtt indák és kúszónövények uralkodnak, de a képzeletemben megelevenedett a kastély egykori pompája.
Fotógaléria
Összegzés
A gerlai Wenckheim-kastély ma már csak árnyéka egykori önmagának. Falai romokban, parkja elhanyagolt, és minden egyes nap közelebb hozza a teljes pusztulást. Mégis, amikor a kerítésen át figyelem, látom benne azt a szépséget, amely egykor az egész környék büszkesége volt.
Édesanyám emlékei különös erőt adtak ennek a látogatásnak: az ő történetei révén sikerült elképzelnem, milyen volt, amikor itt még élet zajlott, vendégeket fogadtak, a kert gondozottan ragyogott. Számomra is különleges élmény volt a kastély közelében tölteni egy kis időt, érezni a múlt hangulatát, és elgondolkodni azon, milyen lehetett itt egykor az élet.
Bízom benne, hogy egyszer akad majd olyan kéz és olyan szándék, amely megmenti ezt a kastélyt a teljes enyészettől. Hiszem, hogy a múlt értékei megérdemlik a jövőt, és a gerlai kastély újra a régi fényében tündökölhet – méltón ahhoz a családhoz és múlthoz, amely felépítette.
Ha érdekelnek Békés megye más elfeledett kastélyai is, olvasd el a Pósteleki kastélyrom történetét és képeit itt: https://kastelyutazo.com/2025/09/19/postelek-titkai-egy-letunt-kastely-emlekei/
Ha tetszett, amit olvastál, támogass egy kávé árával ☕ – így segítesz, hogy még több történetet írhassak!
Leave a Reply