Békés a Kettős-Körös mentén elterülő kisváros, amely a maga csendes bájával és közvetlen lakóival hívogatja az ide érkezőket. Bár Békéscsaba közelsége miatt sokan csak átutaznak rajta, aki megáll itt, felfedezheti a Körös-part nyugalmát, a piac színes forgatagát és a város emberközeli varázsát.
Elindultam egy sétára Békésen, abban a városban, ahol élek.
Sokszor jártam már végig ezeken az utcákon, sokszor készítettem képeket is – de most más szemmel néztem körül. Ezúttal az volt a szilárd elhatározásom, hogy úgy mutatom be a városomat, mintha valaki olyannak szeretném megmutatni, aki még soha nem járt itt.
Ez az írás nem a teljesség igényével született, sokkal inkább azért, hogy aki elolvassa, kapjon egy képet arról, milyen hangulat fogadja Békés városában. Tudom, sok mindent kihagytam – a fürdőt, a Dánfoki üdülőközpontot, más utcákat vagy épületeket –, ezért előre is kérem a békési emberek elnézését.
Célom az volt, hogy megmutassam: itt is van rengeteg szépség, amely felkeltheti mások kíváncsiságát.
A belváros szíve
A Szentháromság templom
Békés szívében áll a római katolikus Szentháromság templom, amely 1795-ben épült barokk stílusban. Különlegessége, hogy bárhonnan is érkezünk a városba, szinte biztosan találkozunk vele – igazi központi tájékozódási pont.
Sokszor elsétáltam már előtte, de mindig lenyűgöz a látványa. Ahogy a tornya magasba nyúlik, valahogy biztonságot és állandóságot sugall. Számomra olyan, mint egy horgony a város közepén: lehet sietős hétköznap vagy ünnep, a templom mindig ugyanott áll, csendesen figyelve az arra járókat.
Tovább haladva a belvárosban megpillantjuk az 1848-as és az 1956-os eseményeknek emléket állító szobrot, amelyen a Kossuth-címer is helyet kapott. A kompozíció rendkívül kifejező: a kövön hátrahanyatló férfi alakja a fájdalom és az elszántság kettősségét hordozza. Bal kezével szorítja a ráterülő lobogó végét, mintha minden erejével a szabadság eszméjét próbálná magához láncolni. Arcán egyszerre tükröződik a szenvedés és a hit, hogy a harc, amelyért küzdött, nem volt hiábavaló.
Amikor először álltam meg előtte, hosszan szemléltem, és úgy éreztem, mintha a szobor hangtalanul, de annál erőteljesebben szólna hozzám: őrizni kell a múltat, hogy legyen jövőnk.
A református templom
A város másik meghatározó temploma a református templom, amelynek első kőből emelt változata az 1730-as években készült el. 1820-ban komolyabb felújításon esett át, ekkor kapta klasszicista stílusát. A tiszteletet parancsolóan fölénk magasodó épület előtt állva az ember önkéntelenül is elcsendesedik. Egy háromszáz éves templom jelenlétében még inkább szembetűnik, mennyire törékeny és röpke a mi életünk.
Délben a harangok olyan erőteljesen szólnak, hogy szinte minden egyéb zajt elnyomnak. Ez a hang mégis békességet hoz – egy pillanatra minden megáll, és csak a harang szava tölti be a várost.
A templom mellett álló két ház különös jelentőséggel bír. Az egyik falán emléktábla hirdeti, hogy itt töltötte utolsó éveit Karacs Teréz pedagógus és író, akit a magyar nőnevelés úttörőjeként tartunk számon. A másik házban 1946 nyarán Szabó Lőrinc költőt látták vendégül – még emléktábla is őrzi e napok emlékét.
A templom kertjében álló szobor ősz szakállas alakot ábrázol, könyvvel a kezében. Bár pontosan nem tudtam meg, kit formáz, számomra olyan, mintha a reformáció tiszteletre méltó alakja őrködne a templom fölött. A könyv a tudást, a hitet és az állandóságot jelképezi – éppen azt, amit ez a templom is sugároz.
És nem mehetünk el szó nélkül a kapu mellett sem. A masszív, sötétbarna, faragott kapuszárnyak egyszerre őrzik a múltat és hívogatják a látogatót. Amikor végigsimítottam a fa erezetét, szinte éreztem benne az idő súlyát. Jó volt megállni itt egy pillanatra – mintha a kapu maga is őrizné a város titkait.
A görög ortodox templom
Még egy templomról mindenképp említést kell tennünk: ez a Szent Miklós görögkeleti templom, amelyet a görög és örmény hívők számára emeltek. Barokk stílusban épült a 18. században, és sokáig a város vallási életének fontos része volt.
Jelenleg felújítás alatt áll, ezért nem látogatható és nem is működik templomként. A falakon látszik a hiányzó vakolat, de így is jól érzékelhető az épület különleges szépsége. A rózsaszín és fehér színek harmonikus váltakozása teszi igazán látványossá.
A templomot ápolt, gondozott fák és bokrok ölelik körbe. Ez adja meg az egész környezet sajátos hangulatát: mintha a természet finoman óvná az épületet, amíg új életet nem kap a felújítás során.
A falánál található Ciba Mihály (1809–1849) síremléke, aki a szabadságharc idején Békés városának lelkes fiatalja volt. Keresztjét ma is koszorú díszíti – így nemcsak a templom múltja, hanem a város hőseinek emléke is itt él tovább.
A város kulturális arcai
A Városháza
A békési belváros egyik legimpozánsabb épülete a Városháza. Klasszicizáló eklektikus stílusban épült, homlokzatát díszítések, szimmetrikus ablakok és a két kupola teszi különlegessé. Az épület előtt minden évszakban színpompás virágok nyílnak, így a város szívének egyik legélettelibb pontja.
Számomra mégis az jelenti az igazi élményt, amikor hivatalos ügyben betérek ide. A belső terek hatalmasak, a folyosók és irodák óriási belmagasságával és vastag falaival mindig emlékeztet arra, hogy egy régi, patinás épületben járok. Olyan érzés, mintha a múlt egy darabja venne körül minden egyes alkalommal.
A város kulturális arcai közül kiemelkedik a Békési Városi Művelődési Központ és Könyvtár, amely 1949-ben nyílt meg, és ezzel hazánk első vidéki művelődési otthonának számít. Azóta is a település egyik legfontosabb központja, amelynek célja, hogy ápolja a nemzeti kultúrát, és helyet adjon az irodalmi, zenei és képzőművészeti értékeknek.
Az épület maga is gyönyörű, impozáns látványt nyújt a város szívében. A zöldre festett homlokzatot díszes oszlopok, szoboralakok és erkélyek ékesítik, amelyek klasszikus hangulatot árasztanak. Aki először jár itt, biztosan megáll egy pillanatra, hogy végignézze az aprólékos részleteket, a boltíveket és a szimmetrikusan elhelyezett ablakokat.
A kulturális élet központjaként számos rendezvénynek ad otthont. A nyár kiemelt eseményei a Békési Tarhosi Zenei Napok és a Madzagfalvi Napok. A két fesztivál közös sajátossága, hogy szinte lehetetlen úgy végigjárni a programokat, hogy az ember ne találjon kedvére való koncertet vagy előadást. Én magam is mindig felfedezek a Madzagfalvi Napokon olyan koncertet, amely leköt és igazán közel áll hozzám.
Közösségi terek Békésen
A városban több kisebb tér és emlékhely is található, amelyek fontos szerepet töltenek be a mindennapokban és a közösségi életben. A Nagyház Pince mögötti kis tér közepén szökőkút áll, amely bár szerényebb látvány, mégis barátságos hangulatot kölcsönöz a környéknek.
Külön említést érdemel a helyiek által csak „Gödörnek” nevezett rész, amely mára a fiatalok egyik kedvelt találkozóhelye lett. Nyári hétvégéken koncertek, filmvetítések és kulturális programok zajlanak itt, így a Gödör fontos színtere lett a békési közösségi életnek.
Békési Szilvapálinka Centrum
A város egyik különlegessége a Békési Szilvapálinka Centrum, amely az egykori zsinagóga épületében kapott helyet. Az épület ma már műemlékvédelem alatt áll, és egyszerre szolgál emlékhelynek, múzeumnak és turisztikai látványosságnak.
Az állandó kiállításban megismerkedhetünk a békési pálinkafőzés hagyományaival és a város pálinkához kötődő családtörténeteivel. A látogatók nemcsak régi pálinkafőző berendezéseket láthatnak, hanem részt vehetnek pálinkakóstoláson is, ahol közel 100-féle pálinka közül válogathatnak.
A program végén a Pálinka Trezor várja az érdeklődőket, ahol a Békési Pálinkafőzde teljes kínálatából lehet vásárolni – így az élményt haza is vihetjük egy üveg formájában.
Én pedig különösen szerencsés helyzetben vagyok, hiszen a pálinka centrummal éppen szemben lakom. Így ha délután háromkor úgy döntök, hogy átugrom egy kóstolóra, biztosan nem kell tartanom attól, hogy hosszú lesz a hazafelé vezető út. 😅
A Wenckheim magtár épülete – ma Nagyház pince borozó
A városban sétálva nem lehet elmenni szó nélkül a hatalmas magtárépület mellett, amely ma Nagyház pince borozó néven működik. Ez az épület azonban sokkal több egy étteremnél: a Wenckheim család nyomát őrzi, akik Békés megye történetében meghatározó szerepet játszottak. Számtalan Wenckheim-kastély található a környéken, és bár ez az épület nem kastély, mégis méltó emlék arra, hogy a család itt is maradandót alkotott.
Én bevallom, amikor először hallottam, hogy ez az épület valaha magtár volt, és hogy a Wenckheim családhoz kötődik, nagyon meglepődtem. Azóta, valahányszor elsétálok előtte – ami szinte mindennapos, hiszen a központban áll – teljesen más szemmel nézek rá. Szerintem sok békési ember van így vele: ha tudnák, hogy mi mellett sétálnak el nap mint nap, talán ők is másképp látnák ezt az impozáns épületet.
Az épület előtt gróf Széchenyi István mellszobra áll, mellette pedig Jantyik Mátyás festőművész emléktáblája kapott helyet. Mindkettő még inkább emeli ennek a helynek a kulturális és történelmi jelentőségét.
Durkó utcai tájház és a régi parasztházak
Békésen, a Durkó utcában található a Tájház, amely 1866-ban épült, és eredetileg Csapó Gergely tanyás gazda tulajdona volt. A ház ma is megőrizte a régi idők hangulatát: a kiállított bútorok, berendezési tárgyak és használati eszközök hűen mutatják be, hogyan éltek a 19. század végén a jómódú parasztgazdák.
Érdekesség, hogy a Tájház mellett áll még két másik épület is, ugyanabból a korszakból, de azok nem múzeumként működnek, hanem lakóházként. Mégis, ha elsétálunk előttük, a nyílászárók, vakolatdíszek és kapuk arról mesélnek, milyen lehetett a mindennapi élet régen.
Amikor itt járok, mindig megérint, hogy mennyi egyszerűség és szerénység sugárzik ezekből a házakból – és milyen különleges, hogy ezek a falak ma is mesélnek a múltról annak, aki figyel rájuk.
Békés városának jellegzetes díszei az artézi kutak, amelyekből több is található a település központjában és a külvárosi részeken. Ezek a kutak az 1800-as évek végén indult országos kútfúrási hullám idején készültek, és máig őrzik régi hangulatukat. Nemcsak a vízvétel helyei voltak, hanem találkozási pontok is: itt beszélgettek az emberek, hozták a vödröket, korsókat, vagy éppen megpihentek a padokon a friss víz mellett.
Különösen érdekes az egyik kút, amelyből állandóan meleg víz tör fel – ami még gőzölög. A víz hőmérséklete 40 °C körüli, ezért frissen szinte ihatatlan, de ha állni hagyjuk és kihűl, már sokkal kellemesebb az íze. Én is próbáltam, és bár melegen elég érdekes volt, lehűlve azonban egészen ihatóvá vált. Sőt, ajánlották már nekem pajzsmirigy problémára is, kiegészítő kúraként.
A kutak szépségét a változatos kialakítás adja: egyesek oszlopos formát kaptak, másokat kőből faragtak, sőt olyan is akad, amelynek tetejét egy sas szobor ékesíti. Bár ma már nem minden esetben iható a vizük, a városképhez hozzátartoznak, és megőrzik azt a hangulatot, amit régen adtak a mindennapoknak.
A vízpart világa
Békés városának egyik legszebb és legélénkebb része a körösi kikötő, ahol egész évben pezseg az élet. A városba látogatók és a helyiek is szívesen töltik itt az idejüket, hiszen szinte mindenféle vízi eszköz bérelhető: kenuk, kajakok, SUP-deszkák, csónakok és motorcsónakok várják a sportolni vagy kikapcsolódni vágyókat. A kikötőből indulva a vízen ringatózva egészen más arcát mutatja a város és a környék.
A kikötő mellett található a duzzasztó, amely fontos szerepet játszik a Körös vízszintjének szabályozásában. Amikor nyitva áll, morajló zúgással engedi át a víztömeget, míg zárt állapotban megfigyelhető a vízszint különbsége: a felső szakaszon felduzzad, alul viszont alig folyik. Ez a különleges helyzet néha furcsa jelenséget is okoz, például azt, hogy a Körös egyes mellékágait zöld növényzet borítja el.
Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Békés belvárosát kettészeli a Körös, amely minden évszakban más és más arcát mutatja. Tavasszal friss zöldben pompázik, nyáron a vízparti fák adnak árnyékot a sétálóknak, ősszel aranybarna lombja tükröződik a vízben, télen pedig csendes, nyugodt hangulatot áraszt. A folyópart sétányai, a víz fölé hajló fák és a nyugalmat árasztó környezet különleges élményt nyújtanak minden látogatónak.
A vízpart tehát nemcsak sportolási lehetőségeket kínál, hanem a mindennapok rohanásában is egy hely, ahol meg lehet állni, megcsodálni a természet szépségét, és feltöltődni a Körös nyugalmából.
Záró gondolatok
Ahogy végig sétáltam Békés utcáin, terein, templomai és szobrai mellett, újra rácsodálkoztam arra, hogy mennyire gazdag múlt és jelen rejtőzik egy kisebb városban is. Ezek az épületek, emlékművek, vízparti képek mind arról mesélnek, hogy milyen sokszínű és értékes hely Békés.
Számomra külön öröm volt úgy végig járni ezt az utat, hogy közben nemcsak fényképeket készítettem, hanem szívvel-lélekkel igyekeztem megmutatni a várost. Nem az volt a célom, hogy teljes képet adjak, hiszen mindig marad felfedezni való, hanem inkább az, hogy a saját szemszögemből nyújtsak egy kis ízelítőt.
Bízom benne, hogy akik még nem jártak itt, kedvet kapnak egy békési sétához, a helyieknek pedig talán új élményt ad az, ha kicsit más szemmel nézik meg a megszokott utcákat és tereket.
Általában az ember nem értékeli azt a szépséget, ami körülveszi őt. Azért nem, mert megszokja. Én nem ilyen vagyok. Ha huszadjára is megyek át a kis hídon a Körös fölött, mindig vetek egy pillantást a gyönyörű kilátásra. Szeretem, ha a lelkem töltekezhet, ha erőt meríthetek belőle, és jó érzéssel folytathatom az utamat.
Szép helyen élünk, tele burjánzó növényekkel, vízzel és élettel. Ez egyszerűen csodálatos, és ezt meg kell tanulnunk értékelni.
Zárásként hadd mutassak pár fotót, amelyekben visszaköszön mindaz, amit szavakkal próbáltam átadni.
Ha tetszett, amit olvastál, támogass egy kávé árával ☕ – így segítesz, hogy még több történetet írhassak!
Leave a Reply