Anyukám élete a piacon

Anyukám a piacon

Bevezetés

Amikor anya az öcsémmel, Zolikával harminc évvel ezelőtt Budapestről Békésre költöztek, már akkor is nagyon kevés volt a jövedelme. Hogy valahogy kiegészítse a háztartást, és jusson a mindennapokra, elkezdett kijárni a piacra. Akkor még nem is sejtette, hogy ez nem csak kereseti forrás lesz, hanem egy életforma, amelyhez a mai napig hű maradt.

Az ő természetéhez mindig hozzátartozott a szorgalom és a kitartás, ezért úgy döntött, szerencsét próbál a piacon. Nem félt a kihívástól, inkább lehetőséget látott benne: olyan módját, amivel a család megélhetéséhez hozzátehet, és közben emberekkel találkozhat.

Így kezdődött az ő piacos története itt Békés városában, ami nem egy-két évig tartott, hanem azóta is tart, immár három évtizede. A piac azóta is az élete része: munkát, küzdelmet, de egyben örömöt és közösséget is jelent számára.

Régi piac

Régen sokkal élénkebb piaci élet volt itt, Békésen, hiszen nem volt ennyi olcsó kínai bolt, és szinte mindenki járt piacra. Itt ugyanis minden nap volt piac, és anyukám is minden egyes nap kiment.

Kezdetben használt ruhákat, cipőket és használati tárgyakat árult. Nem a benti piacon, hanem csak a külső részen, a földön volt szabad árulnia, együtt a román árusokkal. Akkoriban is voltak jobb és rosszabb napok, de a megkeresett pénznek sokkal nagyobb vásárlói értéke volt, mint manapság.

Anyukám nehéz sorsára tekintettel sokan segítettek neki: sok ember ajándékozott használt ruhákat, cipőket, egyéb csetreszeket, amiket eladhatott a piacon. Később, már évekkel később, amikor Pesten dolgoztam, a munkahelyeimről és ismerőseimtől én is kaptam dolgokat, amiket anyukám pénzzé tudott tenni.

A régi piacot nemcsak a hétköznapok tették emlékezetessé, hanem a különleges vásárok és ünnepi alkalmak is. Ilyenek voltak például a

  • Jakab-napi vásár,
  • Luca-napi vásár,
  • Virágvasárnapi vásár.

Ezek az alkalmak igazi piaci ünnepek voltak, amelyek színesebbé tették a mindennapokat. Gyakran rendeztek töltött káposzta főzőversenyt vagy süteménysütő versenyt, amire bárki benevezhetett.

Ilyenkor a vásártéren néptáncosok léptek fel, szólt a zene, volt egy kis mulatság, és minden árust megkínáltak az elkészült ételekből. Ez a szép, régi szokás ma is élénken él az emlékeinkben.

A mai piac

Az idők során a piac teljesen megváltozott. Ma már szinte csak az idősebb korosztály jár ki, és kedden és pénteken van „nagy” piac. A vásárlók többsége elsősorban zöldséget, gyümölcsöt és húsárut – kolbászt, szalonnát – keres.

Míg régen a ruhák és cipők miatt is sokan kilátogattak, ma már ezekből mindent meg lehet kapni az olcsó kínai boltokban. Ezért az évek múlásával anyukámnak is alkalmazkodnia kellett a változásokhoz.

Öt évvel ezelőtt, 75 évesen (!) váltotta ki a vállalkozói igazolványt, és új irányba indult: az olcsó, mindennap használt apróságokat kezdte árulni. A portékái között ma már megtalálható:

  • ceruzaelem
  • légycsapó
  • öngyújtó
  • toll
  • hajcsat
  • alkoholos filctoll
  • pillanatragasztó
  • biciklilakat, biciklivillogó
  • konyharuha
  • és sok más apróság

Ezeket többnyire a Kőbányai úti kínai piacon szerzi be, ahová időről-időre ellátogatunk.

Anyukámnak mára állandó vevőköre alakult ki. Vannak, akik kifejezetten visszatérnek hozzá, sokszor azok közül, akikkel valaha együtt árult a piacon. Ők nemcsak a portékát veszik meg, hanem szinte együttérzésből is támogatják, hiszen pontosan tudják, milyen küzdelmes a piacon minden egyes forintért megdolgozni.

Ma már bent, a fedett asztalon árul, ahol éves előfizetéssel biztosított a helye. Ez nagy biztonságot ad számára, hogy mindig ugyanazon az asztalon várhatja régi és új vevőit.

A piacolás nehézségei

Anyukám már 80 éves, és bár közel lakunk a piachoz, számára minden alkalom komoly megpróbáltatást jelent.

  • Korán kelés: A piacra legkésőbb 7 óráig ki kell érni, mert ha nem foglalja el időben a helyét, más árus oda pakol. Ez a korai kelés mindig nagy nehézséget jelent.
  • Kijutás és hazajövetel: Reggelenként én segítek kivinni az árut, de ha dolgozom, a hazajövetel már egyedül marad rá. Ilyenkor mindent felpakol a biciklire, és nagy keservesen hazatolja. Rendkívül elfárad, mire hazaér, és az első emeletre való feljutás is szinte embert próbáló számára.
  • Időjárás: A piacozást az időjárás is erősen befolyásolja.
    • A hőség és a nagy hideg miatt sokszor nem tud kimenni, hiszen ha megbetegszik, az sokkal több gondot jelentene.
    • Az eső szerencsére nem akadály, mert bent, fedett helyen árul.
    • A járványos időszak viszont annál inkább, hiszen az egészsége ilyenkor fokozottan veszélyben van.

Mindezek ellenére anyukám minden piaci napra összeszedi az erejét, mert tudja, hogy a piacolás nemcsak bevételt, hanem kapcsolatot, találkozásokat és egy kis életet is jelent a mindennapokban.

A piac, mint élet és erőforrás

Anyukámnak a piac nem csupán nyugdíj-kiegészítés.
Nem. Neki ez maga az élet.

Ez az a hely, ahol:

  • beszélgethet,
  • társasági életet élhet,
  • és ahol még mindig hasznosnak érezheti magát.

A piac az információk központja is: itt hallja a városunk legfrissebb történéseit, amelyeket este lelkesen mesél nekem:
„Képzeld, mik történtek…”

Ha valami miatt – időjárás, rosszullét vagy egyéb akadály – nem tud kimenni, a depresszió kerülgeti. De ha már kijutott, nincs annál nagyobb öröme, mint amikor valaki visszatér hozzá, és elmondja:

  • milyen szép, vagy
  • milyen hasznos volt az a tárgy, amit legutóbb tőle vásárolt.

Ez a visszajelzés adja meg számára az erőt, hogy a fáradtságot legyőzve újra és újra útnak induljon a piaci napokon.

A piacos életforma tisztelete

Anyukám piaci élete nem csupán egy megszokott napi rutin. Ez egy életforma, ami erőt és tartást ad neki.
Ezt még az őt évek óta ellátó kardiológus főorvos is mindig kiemeli a kontrollvizsgálatokon. Minden alkalommal elmondja:

„Tiszteletre méltó, hogy Ön még 80 évesen is kijár a piacra! Amíg csinálja ezt, addig élni fog, mert ez tartja életben, ez ad célt és erőt a mindennapokhoz.”

Ilyenkor anyukám arca felragyog. Jó érzéssel tölti el, hogy nemcsak a vevők, hanem a doktor úr is látja és értékeli a küzdelmét. És valóban: a piac az a hely, ami élteti őt, ahol hasznosnak érezheti magát, és ami miatt reggelente újra és újra felkel, vállalva a fáradtságot és a nehézségeket.

Ezért tudom, hogy anyukám addig fog élni igazán teljes életet, amíg a piacon ott lehet, a vevők között, a mindennapok zajában.

Be the first to comment

Leave a Reply